Tajvan szívében keserédes helyzetben találtam magam. Kedvesemmel eljutottunk egy olyan pontra, ahol kapcsolatunk a vég határán volt. Ahogy ültünk az erkélyen érezhető volt a csend közöttünk, a feszültség sűrű a levegőben. Éreztem, hogy szomorúság hulláma önt el, tudván, hogy ez lesz az utolsó intim pillanatunk együtt. Kibírhatatlan volt a gondolat, hogy elveszítjük. Ahogy a szemébe pillantottam, sejtelmes könnycseppre lettem figyelmes, de egyben az elszántság szikrájára is. A fülembe súgta, bőrömnek meleg lehelettel, jelezve, hogy emlékezni akar rám. Megértettem a jelentését, és tudtam mit kell tennem. Finoman levetkőztem a ruháit, felfedve alatta gyönyörű testét. Halk érintéssel simogattam, borzongást küldve a gerincére. Szenvedélyünk lángra lobbant, és éreztem spriccelését, olyan látványt, ami mindig hatalmas élvezetet okozott nekem. Túlságosan ellenállhatatlan volt meleg, nedves szerelmének érzése. Átadtam magam a pillanatnak, hagytam, hogy elveszjek szerelmünk eksztázisában.