A csábító szépséget, Bétát mindig is elbűvölte a gondolat, hogy egy kolosszális tagot kényeztessen. Telhetetlen volt az ilyen találkozásra való vágya, és minden múló nappal csak nőtt a vágya. Egy perzselő délutánon valóra váltak az álmai, amikor rábukkant Amadorra, legvadabb fantáziáinak emberére. Lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni lenyűgöző adottságát, és nem tudott ellenállni a vágynak, hogy felfedezze legmélyebb vágyait. Ahogy a pillanat forrósága átvette az irányítást, a Beta azon kapta magát, hogy átadja magát az élvezetnek, amit csak egy hatalmas szár nyújthatott. Az intenzív szenvedély többre hagyta a lélegzetét, és vágyakozását, mivel a várva várt élménnyel telt meg minden porcikája. A nyers, ős találkozás mindkettőjüket eltöltve és kielégülve hagyta, testük a fonata lélegzettségük után összefonódott. Ez a pillanat kéjes kéje volt, és ez a vágy örökké kéjtáncos emléke.